Sokan úgy tekintenek a legsikeresebb “régi” poker játékosokra, mint kiváló ösztön játékosokra – olyan játékosok, akik komolyabb átgondolás nélkül, érzésből cselekszenek. Száz éve még az ilyen póker játékosok, akik a legjobban érezték a játékot és az ellenfeleiket, voltak a domináns játékosok. Az mondjuk tény, hogy a pókert emberek játsszák egymás ellen. Ellenben az elmúlt húsz évben egy más fajta játékos került előtérbe – olyan játékosok, akiknek a játéka elsősorban a szituációk matematikai kielemzésén alapszik. Végül is a póker lényege, hogy hosszú távon a legtöbbet hozzuk ki a játékból.
Egy másik megközelítésből nézhetjük úgy is, hogy az ösztön játékosok a jobb agyféltekéjüket használó emberek, mivel az agynak ez a fele felelős az ösztönös, kreatív, művészi képességeinkért. A matematikai játékosokat pedig vehetjük az agyuk bal féltekéjét használó embereknek, mivel ez a félteke felel az analitikus és logikai képességeinkért.
Természetesen ennek a két döntés hozatali módszernek is vannak hasonlóságai, de nagyon eltérőek is, főként ha a pókerre alkalmazzuk őket.
És melyik módszer a jobb? Sok ilyen kérdéshez hasonlóan, a válasz, hogy egyik sem. Ebben az esetben is az arany középút tűnik a legjobb választásnak, ha már egyszer két agyféltekével rendelkezünk...
