Sokan megkérdőjelezik, amikor a pókert is a sportok közé sorolják. Ellenben számos esetben láthatjuk, hogy sikeres sportolók érdeklődése, miután visszavonulnak, a póker felé fordul. Itt van például Lothar Matthäus vagy Boris Becker esete. Két nagy név, akik hatalmas sikereket értek el a saját sportágukban. Vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, hogy mégis mi indokolhatja, hogy ezt a játékot is sportnak tekintjük.
Előre leszögezem, hogy ez a saját véleményem, gondolatmenetem.
Kezdjük az elejétől: egy profi sportoló már gyerekkorától ahhoz van szokva, hogy folyamatos nyomás alatt van és saját határait próbálgatja. Egymásnak feszülés, versengés, küzdelem – ilyen szavakkal lehet leírni az életüket. Ugyanakkor folyamatos önképzés, gyakorlás, felkészülés- mind fizikailag, mind lelkileg.
Most nézzük miről szól a póker: egymásnak feszülés, versengés küzdelem. És ki lehet sikeres póker játékos? Aki folyamatosan képzi magát és gyakorol. Talán egyedüli eltérésként a fizikai terhelést mondhatjuk, de egy-egy nagyobb versenyen hosszú ideig, több napig az asztalnál ülni és közben fizikailag és agyilag is képben lenni, azért elég megterhelő tud lenni.
Véleményem szerint a sportolókban pont az a tudás és plusz van meg, ami miatt nagyobb az esélyük a sikerre, mint egy átlag játékosnak. Gondolj bele: van esélyed egy olyan ember ellen, aki megtanulta, hogyan kell a sikerért megdolgoznia és elérnie céljait? Persze, hogy van, ha küzdesz, képzed önmagad és rengeteget gyakorolsz, akkor egy igazi pókerarc válhat belőled. Egyébként pedig megmarad egy hobbinak számodra ez a játék.
