Sok ember azt mondja, hogy amint rosszul játszanak, összeomlanak. Azt mondják, hogy már az a tudat padlóra tudja küldeni őket, hogy hibáztak. A póker szerintem egyszerűen nem ilyen. Én teljesen máshogy közelítem meg a dolgokat. Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok tökéletes póker játékos és a hibák elkerülhetetlenek. Ezt elfogadom, és mindent megteszek, hogy a lehető legkevesebb hibát kövessem el. Ugyanakkor ha észreveszem, hogy hibázok, kiértékelem a dolgot és mindent megteszek, hogy legközelebb ne kövessem el ugyanazt a hibát. A legjobban az dühít fel, amikor mindent helyesen csinálok, helyes lépések, az ellenfelek is azt csinálják, amire számítok és így veszítem el a zsetonjaimat. Mivel szeretem azt hinni, hogy a pókernél a képességek és a tudás számít, teljesen kikészít, amikor jól játszok és úgy veszítek. Ha rosszul játszok és úgy veszítek, akkor legalább tanulópénzt fizetek.
Mivel senki sem tökéletes és mindenki hibázik (ki többet, ki kevesebbet), a hibák elkövetése miatt ne keseredjünk el, inkább az adjon erőt a folytatáshoz, hogy legközelebb ne kövessük el. Ellenben ha helyesen pókerezel és úgy kapsz ki, a legjobb, amit tehetsz, hogy megrántod a vállad és nevetsz egy jót. Be kell látni, hogy a pókerben a szerencsének is szerepe van, maximum hosszú távon magad javára tudod fordítani.
